Csillagmesék  

Napforduló_Csacsa
Törzsök Borbála: Napforduló

Adalék az idő ura, a Szaturnusz zodiákus jegyváltásához (2017. december 20.)
Van az énünknek egy olyan része, amely megtanulta a változó társadalmi normákhoz igazítani, eladhatóvá, elfogadhatóvá tenni saját magát. Ez az olykor önreflexiót gyakorló lélek számára lehet ismert, bár nem szívesen megpiszkált rész. Ha ezt lebontjuk, akkor átlátszóvá, sérülékennyé, védtelenné válunk, legyen ez a folyamat mégoly hasznos is. Na most mégis érdemes lesz kicsit felülbírálni énünknek ezt a külső burkát az elkövetkező három évben. Mélyen magunkba pillantva, szembesülve és szembenézve árnyoldalunkkal, nem tarthatóak már a régi elvek, a régi burok, álarc, pajzs, amit magunk köré építettünk. A torony ledőlni készül, az elfojtott ösztönök a tudatalattiból váratlanul törnek fel, mint amilyen váratlanul egy vulkánkitörés tud pusztítani.
Pontosan úgy, ahogyan Minotaurusz labirintusa pusztult el, amelyre már nem volt szükség, mikor fény derült Minosz király titkára.
Az egész történet ott kezdődött, hogy a szószegő krétai király, Minosz, nem volt hajlandó azt a csodálatos fehér bikát feláldozni Posszeidonnak, amit a tenger istene maga küldött ebből a célból számára. Azt remélte, átverheti a nagyhatalmú, vad vizek istenét. Posszeidon azonban hamar észrevette, hogy rászedték, s igen nagy haragra gerjedt. Úgy bosszulta meg a méltó áldozat hiányát, hogy Minosz király feleségét olthatatlan szerelemre gyújtotta a fehér bika iránt. Az ő titkos nászukból született az ember testű, bika fejű szörnyeteg, Minotaurusz, aki ráadásul emberhússal táplálkozott. Minosz úgy tudta, ez az ő szörnyszülött fia, s ezt a fel nem vállalható szégyenfoltot egy külön erre a célra építtetett labirintusba rejtette el.
Majd egy szép napon Posszeidon fiának, Thészeusznak a hajója ért partot Krétánál, s a hős Minosz lányának (Ariadné) fonala segítségével legyőzte a rettenetes szörnyet a labirintusban. Ekkor emelkedett ki Posszeidon a habokból, s egy pusztító földrengéssel romba döntötte a labirintust, és a szörny holttestét is maga alá temette.
Az álarcok lebontása elkerülhetetlen, ugyanakkor előremutató; fájdalmas, vagy rizikós, melós, vagy kalandos, mindez megélés kérdése.
A Szaturnusz égi útját kémlelve jelzem finoman és időben: Aszklépiosz, a gyógyító, most már az ösztönerőinek kézben tartására fókuszálva tudja fejleszteni képességeit. A tudatosítatlan ösztönerők viszont nem tarthatók kézben, ez könnyen belátható. Irány a belső út, kinek-kinek a maga ösvényén.

Szeretettel,
Mona

2017. december